kert

Ungarsk

Japánkert.

Udtale

• IPA: /ˈkɛrt/

Substantiv

kert (flertal kertek)

1. en have

Deklination

Deklination af kert

Kasus	singularis	pluralis
nominativ	kert	kertek
akkusativ	kertet	kerteket
dativ	kertnek	kerteknek
instrumentalis	kerttel	kertekkel
kausativ	kertért	kertekért
translativ	kertté	kertekké
terminativ	kertig	kertekig
essiv-formal	kertként	kertekként
essiv-modal	kertül	kertekül
inessiv	kertben	kertekben
superessiv	kerten	kerteken
adessiv	kertnél	kerteknél
illativ	kertbe	kertekbe
sublativ	kertre	kertekre
allativ	kerthez	kertekhez
elativ	kertből	kertekből
delativ	kertről	kertekről
ablativ	kerttől	kertektől

Afledte ord

• kerti
• kertész
• kertes